Kapcsolataink és kapcsolódásaink – komplex tehetséggondozó program és Olvasótábor, 2019.

Kapcsolataink és kapcsolódásaink – komplex tehetséggondozó program és Olvasótábor

2019

A pályázat száma: NTP-KNI-18-0114

 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő a Nemzeti Tehetség Program végrehajtásának 2017–2018. évi cselekvési programja alapján nyílt pályázatot hirdetett a hazai és határon túli köznevelési intézményekben működő komplex tehetséggondozó programok támogatására: „A hazai és határon túli köznevelési intézményekben működő komplex tehetséggondozó programok megvalósításának támogatása.”
 
 
 
 
 

Beszámoló a táborról:

Lelki utazás Esztergomban – Ahol otthon vagy

Májusi szellő, a Duna illata, rooibos tea, esztergomi táj. Nemrég pár diák, tanár kiszabadult a mindennapi életből, és egy egészen elvarázsolt dimenzióba léphetett az olvasótábor keretében. Nyitott szívvel érkeztünk, rengeteg mindent tanultunk, és meggazdagodva, felüdülve tértünk haza.

Goncsarov Oblomov című regénye volt a kiindulópontunk. A táborunk címe is a regény kérdésére utal: Hol vagyunk otthon a világban? Erre próbáltunk rájönni ebben a néhány napban.

Az első napon Mudri tanárnő segítségével bepillantást nyerhettünk az orosz irodalomba, majd kis csoportokban dolgoztuk fel a barátság témáját a könyv alapján. Este sor került a Nyikita Mihalkov-féle film megtekintésére is.

A második napon a férfi-nő kapcsolatot, a szerelmi szálat elemeztük. Folyt a műhelymunka, még Puskin Anyeginje is előkerült. Mustó Péter jezsuita szerzetes Ahol otthon vagy c. könyvével zártuk a tábor első felét. Mottóként Tamási Áron szavait vittük magunkkal: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

Ortutay Romola tanárnő idén is mesékkel készült. A Tündérszép Ilona és Árgyélus-történet egészen új értelmezési szintje nyílt meg előttünk, beszélgettünk elalvásról, átváltozásról, az Isteni szeretetről, áldozathozatalról. A Lotilko szárnyai című mese pedig megtanította, hogy gyökereink az égből nyúlnak, s több vagyunk, mint anyag, szárnyaink vannak. Ezen az estén igazán össze tudtunk kapcsolódni, meg tudtunk nyílni egymás előtt...

A harmadik napra Szőnyi tanár úr Tolsztoj-novellával készült, a Három halál című művel, mely tükröt tartott elénk, hogy hogyan is élünk. Ezután megérkezett Nényei tanár úr a Don Carlos operával, amit meghallgattunk, sokat nevettünk, de tanultunk is általa barátságról, hazugságról.

Az utolsó nap a reflexióról szólt. Mind papírra vetettük, amit a tábor elindított bennünk. A kert eldugott padjain körmöltünk egész délelőtt. Végezetül megosztottuk egymással a gondolataink, ki mivel érkezett, mivel megy haza. "Egy utazás a lelkembe, de nem én vagyok az idegenvezető" -- mondta a táborról egyikünk. Ilyen volt. Önmagunk megismerése, új, mélyebb szintek megnyílása. Hogy hol vagyunk otthon a világban? Még én is keresem. Azt hiszem, mindenki keresi, örökké. Talán az a legfontosabb, hogy az otthonkeresésben, az integrálódni akarás közepette tudjuk magunkat szeretni s olyannak látni, amilyennek az Isten lát minket. És akkor már tudjuk is a választ: hazatalálunk, hazarepülhetünk végre.